Székelyföldre érkezett Károly walesi herceg
2015. június 02. kedd, 04:28    PDF Nyomtatás E-mail
A székelyföldi zalánpataki (Valea Zalanului) birtokára érkezett vasárnap este Károly walesi herceg, brit trónörökös, aki évek óta Erdélybe látogat a május végi, június eleji időszakban. 

Az Agerpres hírügynökség hétfői jelentése szerint a herceget a falu összesereglett népe várta a zalánpataki birtoka előtt. A látogatás programját nem közölték, de a hírügynökség úgy tudja, a herceg hétfőn kaszálóversenyt néz meg, és a környékbeli gyermekek is előadással készültek a köszöntésére. A herceg az elkövetkező napokban várhatóan a szászfehéregyházi (Viscri) birtokát is meglátogatja.

Károly herceget vasárnap délután Bukarestben fogadta Klaus Iohannis elnök. A találkozó után az államfő közösségi oldalán közölte: „Károly herceg értékeli Romániát, és bárhová megy a világban, hirdeti az erdélyi tájakat. (…) Úgy beszél Romániáról, mint a lelke részéről” - közölte az elnök.

A román elnöki hivatal közleménye szerint a megbeszélésen Klaus Iohannis köszönetet mondott a hercegnek azért, hogy szerepet vállal „az erdélyi közösségek sajátosságainak a megőrzésében”, a környezet és a biodiverzitás megőrzésének a bátorításában. A közlemény szerint arról a közös erőfeszítésükről is tárgyaltak, hogy közkinccsé tegyék Románia természeti és történelmi hagyatékát.

Klaus Iohannis nyomatékosan hangsúlyozta, elnöki mandátuma idején figyelmet fordít az örökség megőrzésére, a történelmi hagyományok megőrzésére, és a környezetvédelemre. Károly herceg a brit nemzeti parkok pozitív gyakorlatát ajánlotta tárgyalópartnere figyelmébe, és nagy-britanniai látogatásra hívta meg a román államfőt.

Károly herceg visszajáró vendégnek számít Romániában. Többször is lelkesen nyilatkozott az ember és a környezet sajátos erdélyi viszonyáról, amelyet szerinte Európa más tájain már alig lehet megtalálni.

A brit királyi család erdélyi magyar gyökerekkel is rendelkezik: II. Erzsébet királynő ükanyja, Rhédey Klaudia a Maros megyei Erdőszentgyörgyön született 1812-ben, és az ottani Rhédey-kastélyban nevelkedett.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Cannes: az Ifjúság megosztotta az újságírókat
2015. május 21. csütörtök, 04:23    PDF Nyomtatás E-mail
A sajtóvetítésen az újságírók egy része hatalmas tapssal, mások búgással, az esti díszbemutatón pedig negyedórás ovációval fogadták Paolo Sorrentino Oscar-díjas olasz rendező angolul forgatott filmjét, amelyet szerdán mutattak be a 68. cannes-i fesztivál hivatalos programjában. 

Az Ifjúság című alkotást ellentmondásosan fogadta a sajtó Cannes-ban, pontosan úgy, mint két évvel ezelőtt az olasz rendező legutóbbi, A nagy szépség című filmjét, amely a fesztiválról díj nélkül távozott, néhány hónappal később viszont elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.

A szépségről, a művészet lényegéről, az emlékezésről és mindenekelőtt az elmúlásról szóló, hollywoodi sztárokkal forgatott, groteszk hangulatú Ifjúság című filmet az újságírók egy része azonnal az Arany Pálmával jutalmazná, míg mások, mint például a The Guardian és a francia filmes lapok kritikusai egy giccses és gyenge szórakoztató filmnek tartják. A Variety filmes szaklap szerint eddig ez a film osztotta meg legjobban a Croisette-et (a fesztivál közönségét).

A svájci Alpokban, egy elképzelt luxus termálhotelben játszódó történet főhőse két régi barát, egy karmester (a 82 éves Michael Caine) és egy filmrendező (a 76 éves Harvey Keitel), akik életük legszebb pillanatainak felidézése mellett elsősorban prosztatagondjaikat osztják meg egymással. Olyan abszurd figurák veszik őket körül, mint a labdarúgó Maradona elhízott hasonmása, aki hátára Karl Marx portréját tetováltatta, s csak bottal és oxigénpalackkal tud közlekedni, de egy teniszlabdával percekig képes a sarkán "dekázni".

A karmester, aki egész életében elhanyagolta családját, és akit a magyar származású Rachel Weisz által megformált lánya apatikusnak talál, a film végére teljesen visszanyeri életkedvét. Az utolsó, végrendeletnek szánt filmjén dolgozó rendező viszont belehal abba, hogy a 77 éves Jane Fonda által játszott, karikatúraszerű hollywoodi sztár, akit ő indított el a pályán, meglátogatja és visszautasítja a neki ajánlott szerepet, miután egy mexikói tévésorozatban kapott három évre szóló szerződést.

"A szereposztás briliáns, és ha valamelyikünknek járna díj, azt mindhárman megkaphatnánk" - mondta Michael Caine a bemutató előtti sajtótájékoztatón.

Paolo Sorrentino elmondta, hogy az idő múlásáról szóló, álomszerű és melankolikus alkotás optimista, mert a belső félelmeink feloldását szolgálja.

A szerdai másik versenyfilmet, a kínai Csia Csang-ko Mountains May Depart (A hegyek megindulhatnak) című érzelmes alkotását nagyon jól fogadták az újságírók. A rendező nem először kapott meghívást Cannes-ba, A bűn érintése című drámájáért 2013-ban a legjobb forgatókönyv díját érdemelte ki, hazájában viszont betiltották a kínai társadalmi egyenlőségekről szóló kritikus filmet.

A hegyek megindulhatnak kevésbé érint politikai kérdéseket. 25 éven át, három részben követi egy Fenjangban, a rendező szülővárosában élő nő, Tao életét: 1999-ben, amikor a nő férjet választ, s a pár a születendő gyermeknek a Dollár nevet adja, a jelenben, amikor Tao már elvált férjétől, aki a közös gyermekükkel a gazdagabb Sanghajba költözött, illetve 2025-ben, amikor a volt férj és az egyetemista fiú már Ausztráliában élnek, de egymással nem tudnak kommunikálni, mert a fiú már csak angolul tud, de közben visszavágyik anyjához Kínába. Mindhárom rész arra a kérdésre keresi a választ, hogy az adott korban mit jelent kínainak lenni.

"Az identitás elvesztése áll a film középpontjában. Rengeteg barátom van, akiknek a gyerekei emigráltak, és nem tudnak velük beszélni. Kínai ellentmondás, hogy az emberek a jobb élet reményében emigrálnak, de gyakran vesztesként kerülnek ki a történetből" - mondta a rendező Cannes-ban.

 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Shakespeare hiteles portréjára bukkantak
2015. május 20. szerda, 04:29    PDF Nyomtatás E-mail
Egy négyszáz éves növénytani könyvben bukkant rá egy brit tudós Shakespeare mindeddig egyetlen olyan portréjára, amely még életében készült. 

Mark Griffiths egy korabeli kódot feltörve azonosította a színműírót egy 16. századi metszeten. "Így nézett ki Shakespeare, élete virágjában" - mondta a botanikus és történész, akinek felfedezése a héten megjelenő Country Life magazinban olvasható.

Mark Hedges, a magazin főszerkesztője "az évszázad irodalmi felfedezéseként" értékelte a portré azonosítását. Úgy vélte, a most fellelt Shakespeare portré "az egyedüli ismert hiteles portré a világ legnagyobb írójáról, amely még életében készült" - olvasható a BBC News honlapján.

A metszet 33 évesen, élete virágjában ábrázolja a bárdot, amikor már megírta a Szentivánéji álmot és hamarosan hozzáfog a Hamlethez. "Olyan jóképű, mint egy filmsztár" - fűzte hozzá.

Griffiths akkor fedezte fel a portrét, amikor az úttörő botanikus, John Gerard (1545-1612) pályafutását kutatta. Gerard volt a szerzője a The Herbal or Generall Historie of Plantes című munkának, amit 1598-ban adtak ki. Az első kiadásból Griffiths szerint tíz példány maradt fent, a kötetek címlapján William Rogers metszete látható. A metszeten megjelenő négy alakot korábban képzeletbeli figuráknak vélték, Griffiths azonban felfedezte, hogy a körülöttük lévő dekoratív minták megfejthetők, és ezzel kiderül a figurák valódi identitása: John Gerard, Rembert Dodoens, ismert flamand botanikus és Erzsébet királynő kincstárnoka, Lord Burghley.

A negyedik figura egy harangvirág-szerű növényt tart és egy kukoricát - ezek a növények Griffiths szerint Shakespeare Vénusz és Adonisz című költeményére, valamint Titus Andronicus című színművére utalnak. A szakállas alak alatt egy a korabeli arisztokrácia által kedvelt rejtvény található, és a tudós megfejtése szerint ebből kiderül, hogy William Shakespeare látható a képen.

Griffiths és kollégája, az oxfordi Worcester College professor emeritusa, Edward Wilson öt évig konzultált a latin nyelv és Shakespeare kutatóival, mielőtt előálltak volna a felfedezéssel. Mint mondták: nem hiszik, hogy bárkiben kételyek támadhatnának.

Nem ez az első alkalom, hogy hasonló szenzációsnak kikiáltott Shakespeare-portré került elő - emlékeztetett a BBC News. 2009-ben a Shakespeare Birthplace Trust mutatta be Cornelis Janssen flamand festő munkáját, amely a Cobbe család tulajdonában volt. A kép vélhetően vázlatként készült a Shakespeare színműveit tartalmazó első gyűjteményes kötet borítójához. A Cobbe gyűjtemény örököse csak 2006-ban jött rá, hogy kit ábrázol a kép. A Trust azt állította, hogy az 1610-ből származó kép autentikus portré Shakespeare-ről, ám néhány kritikus ezt hevesen cáfolta. 

http://www.bbc.com/news/entertainment-arts-32782267
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Jogosítvány nélkül vezetett 48 éven át
2015. május 20. szerda, 04:23    PDF Nyomtatás E-mail
Negyvennyolc éven át vezetett jogosítvány nélkül egy 74 éves osztrák férfi, míg végül egy balesetben lebukott. 

Burgenland tartomány felsőőri járásában a férfi hétfőn összeütközött egy másik autóval - közölte a burgenlandi rendőrség kedden. A baleset Pinkamiske (Mischendorf) községben az Untere Hauptstrasse és a Neubaugasse kereszteződésénél történt hétfőn.

A másik autó vezetője, egy 49 éves nő megsérült és kórházba szállították. A két járművezető alkoholtesztje negatív lett.

A rendőrség közleménye szerint a 74 éves férfi ellen feljelentést tettek. A nyugdíjas beismerte, hogy 1967 óta különböző járműveket vezetett, de jogosítványa nem volt.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Románia "elrománosodásáról" írt könyvet Lucian Boia
2015. május 12. kedd, 04:39    PDF Nyomtatás E-mail
Hogyan románosodott el Románia címmel mutatták be csütörtökön este Bukarestben Lucian Boia népszerű román történész legújabb könyvét, amely azt vizsgálja, hogy Trianon óta miként nőtt meg a román etnikumú lakosság számaránya az országban, miközben csökkent a kisebbségeké. 

A Humanitas kiadó gondozásában megjelent kötetet a kiadó egyik könyvesboltjában mutatták be mintegy kétszáz érdeklődő jelenlétében. Boiának az elmúlt években ez a harmadik olyan kötete, amely Romániáról szól. Az elsőben a román uralkodókról írt, a második magyar nyelven a kolozsvári Koinónia Kiadó gondozásában is megjelent Miért más Románia? címet viseli. Ennek a könyvnek a román kiadása nagy sikernek örvendett. Ezzel kapcsolatban Boia elmondta, hogy nem kereskedelmi megfontolásból választja témáit, ezek foglalkoztatják, és "kiírja" magából.

Az előző két, esszéisztikusabb kötethez képest a mostani nehezebben állt össze - mondta, többet kellett dolgoznia rajta, mivel számos adattal támasztotta alá állításait.    Boia a nemzet fogalmáról elmondta, hogy Romániában a politikai nemzettel ellentétben ma is elsősorban etnikai nemzetben gondolkodnak az emberek, és a vallás is fontos szerepet játszik a nemzet meghatározásában.

Kifejtette: a nemzetállamok soha nem azért léteztek, hogy védjék a kisebbségeket, mert elsősorban az a szerepük, hogy erősítsék a többségi nemzetet, és növeljék az állam homogenitását. "A nemzetállam adottságai révén elnyeli a kisebbségeket, és asszimilálja őket" - állapította meg.
Hozzátette, Kelet-Közép-Európában színes volt a lakosság etnikai összetétele, a nemzetiségek meglehetősen összekeveredve éltek, így az első világháború után lehetetlen volt úgy meghúzni a határokat, hogy mindenkinek megfeleljenek. Megállapította, hogy az elmúlt csaknem egy évszázad alatt Románia vesztett nemzetiségi sokszínűségéből, hiszen az 1930-as romániai népszámlálás szerint a lakosság 72 százaléka volt román, míg 2011-ben már csaknem 90 százaléka.

Boia megállapította, hogy a román nemzetállam homogenizációs törekvése sikerrel járt. Hangsúlyozta, ennek ugyanakkor megvoltak az előnyei is, hiszen ma Románia sokkal összeforrottabb és szilárdabb, a különböző történelmi régiókban élő románok közötti különbségek is jelentős mértékben csökkentek.

Rámutatott: a román nemzetállam homogenizációs törekvése egyáltalán nem egyedülálló, hiszen számos európai országban csökkent a nemzeti kisebbségek aránya az elmúlt mintegy száz évben.

Úgy vélte, Románia ugyanakkor védte is a kisebbségeit, hiszen például Lengyelország és Csehország ma sokkal homogénebb a lakosság nemzetiségi összetételét tekintve mint Románia, holott a két országban a nemzeti kisebbségek aránya magasabb volt az első világháború után, mint Romániában.    Ugyanakkor elismerte, hogy a németek és a zsidók drasztikus létszámcsökkenése nagy veszteség Románia számára, és ma sokkal jobb lenne, ha létezne ez az egykor 750-750 ezer főt számláló két közösség.

A román történelemírás tabuit feszegető, és emiatt gyakran a román nacionalisták célkeresztjébe kerülő történész megállapította, hogy ez utóbbiak most örülhetnek, hiszen a kötetben leírta, hogy Románia felbomlásának a veszélye az ország határain belül már nem létezik, és a magyarok végérvényesen elvesztették Erdélyt azáltal, hogy számarányuk ebben a történelmi régióban 20 százalék alá csökkent.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark


6. oldal / 268