Egy exfüggő naplója (4.): Tönkretett szerencse
2015. október 23. péntek, 05:44    PDF Nyomtatás E-mail

Kávé, meló, kaja, egy gyors telefon, és elkezdhetem az este nyolcig tartó értelmetlen várakozást a sápadt szobámban. Hogy miért értelmetlen fetrengeni? Mert pénzem van, köcsögök! Ma mindenkit lehúzok! Van fedezet, nem félek játszani, tudod, ki fog ma engem kiblöffölni!!! Majd, ha egy nap üresek lesznek a kocsmák!

Telnek, múlnak az órák – persze semmi máson nem jár az agyam, csak a zsetonok kocogása visszhangzik a fejemben. Nyolc óra, ideje indulni. Fél kilencre ott vagyok: fél óra késés kell. Így tudják, hogy nem valami lúzerrel van dolguk. Persze kelletlenül is elsőnek érkezem, csak a bártulaj van jelen, aki talán még nálam is nagyobb függő. – Lesz ma valami? – bököm ki mintha csak erre jártam volna. Persze ő nem felejtette el, hogy legalább tízszer hívtam a nap folyamán, de legyintve csak annyit mond: „Remélem.” Míg lassan szivárogni kezdenek a kártyástársak, megtárgyalom vele a tegnapi bukásokat, mákolásokat, illetve azt, hogy az elmúlt öt évben ki, milyen lappal vesztett vagy nyert eget rengetőnek tűnő összegeket. Természetesen én külön figyelmet igényelek ilyen téren, így vigyázok, hogy a legtöbb panasz tőlem jöjjön. 

– Király! Vagyunk négyen. Elkezdjük? 
A többi reszkető paklibűvölőnek sincs kifogása a „hatalmas” ötlet ellen, így indulhat a játék. Mindenki félve játszik, hiszen csak akkor éri meg igazán nagyot bukni, ha már többen vagyunk, valamiért kis társaság kis téteket jelent. Ilyenkor kevés az igazi küzdelem a pókerasztaloknál, mert mindenki inkább elengedi a lapjait, minthogy elfogyjon a pénze a többiek érkezése előtt. Ebből – így utólag – azt a következtetést tudom levonni, hogy ha már vesztesz, akkor azt mindenki előtt tedd, mert hetekig lehet sírni azon, hogy „nincs igazság".

De az emberek lassan gyűlnek, a tétek és a csaták száma pedig arányosan növekszik. Mondjuk, nem is ez a lényeg, hanem hogy nyerek. Méghozzá nem is keveset. Éjfél felé jár, én meg nem tudom letörölni a vigyort az arcomról, ráadásul mindenkinek beszólok, mint valami „nagymegmondó” köcsög. – Ejsze nem megy, Sanyikám? Majd következőkor! Vegyél még zsetont, le se törődd, neked úgyis van pénzed, nekem meg nyernem kell valakitől. Ezek a beszólások nem csak rám jellemzőek, hanem arra, aki előtt sok zseton van. Ilyenkor te vagy a góré, a többiek csak káromkodjanak. Majd hazafele ráér együttérezni velük, hanem pedig majd meséltek egymásnak, amikor mindketten veszítetek. 

Egyszer csak bejön a szórakozóhelyre egy pár jól ismert nagydarab részeg maffióka, aki szintén játszani akar, viszont nincs már hely az asztalnál. Ezért egy elesettnek látszó gyereket megfenyegetnek, hogy „gátat tömnek vele a Küküllőn", ha nem fejezi be a „sünnyögést” és tűnik el még a kocsmából is. A srácnak nincs mit tenni, kér pár kör haladékot a távozásra, majd – mivel úgyis csak kevés zseton van előtte – egy jobbacska lapra all–in-t rak.  Peche van, de nem vesztett sokat este, így különösebben nincs miért aggódnia.

A szekrényhátúak nem kevés italt tölthettek a kobakba és nem lennék meglepve, ha kiderülne, drogot is fogyasztottak. Egy azonban biztos: bunkók és nem szeretnek veszteni. Ettől kezdve, csak a függőségük tartja az embereket az asztalnál, továbbá az, hogy bemagyarázták maguknak: beléjük biztos nem köt a két börtöntöltelék. Pedig igen. Mindenkinek beszólnak és folyamatosan fenyegetnek, néha még tettlegességig is fajul a dolog. Meghal a játék, a tömeg nagyja feláll az asztaltól és sörözik a bárpultnál. Mikor a nemkívánatos személyek rájönnek, hogy senki nem akar velük játszani – mivel a játék csak akkor játék, ha ők nyernek –, kezdetben meghívnak mindenkit egy kör piára, majd ha ettől sem javul a helyzet, akkor jön a „beszari, semmi, tolvaj emberek vagytok, mert elnyertétek a pénzem és nem adtok még esélyt sem, hogy visszaszerezzem” című, süket fülekre találó pofázás. Ekkor kéne lerakni még a sört is, majd hazamenni, de mindenki reménykedik, hogy megunják és elmennek a rendbontók. Persze sosem távoznak reggelig. 

Te meg ott állsz, némi pénzzel és hatalmas játékkedvvel a bárnál, tudva, hogy csak egyszer az életben volt szerencséd, akkor sem lehetett kihasználni két barom miatt. 

Másnap felkelsz: kávé, meló, kaja, pár gyors telefon, és értelmetlen várakozás este nyolcig… 

Fülöp-Székely Botond

„folytatása" következik 

 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Fábián Kornélia: Gyönyörű nemzedék
2015. május 22. péntek, 12:28    PDF Nyomtatás E-mail
Gyönyörű nemzedék

Csodálom a fiatalokat. Drukkolok nekik azért, hogy az iskolacsengős, ballagó léptek után, a saját ütemüket megtalálva indulhassanak el a maguk útján. Igen, az életbe, amit ezekben a májusi, júniusi napokban valamiért nagybetűsnek mondunk, mintha eddig el akartuk volna titkolni előlük: az élet bizony nagy kihívás. Lássuk be: kisded titkunkkal hoppon maradtunk, hiszen ők ezt már nélkülünk is jól tudják. 

Csodálom őket, mert erősek abban a jóban, és abban a rosszban, amit annak a szabadságnak köszönhetnek, ami diákként nem adatott meg nekem. 

Csodálom őket azért is, mert élni tudtak szabadságukkal, és besöpörtek maguknak mindent, amit csak lehetett. Övék a kitartás és a megalkuvás, az értelem és a sötétség. Övék minden, mert ráhajtottak mindarra, amit a divat hozott s a divat visz el, hiszen kellett, hogy embernek érezzék magukat egy olyan világban, ahol a pénz az úr. 

Csodálom őket, mert vérükben hordozzák a komolyságot és a könnyelműséget, a szemérmet és a ledérséget, lelkükben pedig ott a beoltott érték, amit a világ diktálta szellemi bóvlival könnyedén elfednek. 

Csodálom őket, mert szépek és egészségesek, optimisták és tehetségesek. Szavuk, ha felszínes is, de figyelmük éber, s jól tudják: azért, ami ma a világban van, felelős az is, aki egy lépéssel előttük járt. Megítélik hát a szülőket és a szomszédokat, a papokat és a tanítókat, a butákat és az okosokat. Megítélik az egész világot, s egy új látomással, ami csak az övék, nekivágnak… 

És hiszem: ellentétben velünk, nem fognak elbukni a látszaton. Mert ez a gyönyörű nemzedék, aki ma ballag, sejti: holnap nem a nagybetűs élettel, hanem az élet egyszerű, hétköznapi valóságával fog találkozni. A célt tévesztett, őrült hajszával, amiben mi magunk is csak egy ballagásnyi időre álltunk meg, hogy átadjunk nekik egy csokrot, aminek nincs már igazi mező illata… 

De szembesül azzal is, hogy a tisztesség és becsület, amiről az ünnepi beszédek és köszöntések idejére ismét lefújtuk a port, másképp értendőek ma, mint ahogyan azt a belső hang diktálja. És tapasztalni fogja azt is, hogy a nemes harc, amiről hallott, eszméletlenül kegyetlen, így hát valódi eszmét kár lenne áldozni érte. Tudni fogja, mert átlát a látszaton, hogy új nevén a harc nem más, mint könyöklés. Vagy ahogyan mondani szokás ebben a profán világban: légy te az erősebb kutya… Erről szól.

Fábián Kornélia

Fotó: Erik Johansson
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Fülöp-Székely Botond: Beérett...
2014. október 06. hétfő, 09:05    PDF Nyomtatás E-mail
Beérett…

Penészben sántált
tavaszunk szekere és
mégis oszlott a köd – 
korábban nem láttam. 


Pára már nincsen,

s a fény felköltött
ezernyi hullámot,
mi sárban köhögött.

S nincs gondolat,
elfogytak az emlékek,
de született egy mosoly,
s érzem, hogy lennének.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Fülöp-Székely Botond: Hét eleji meglátás
2014. július 07. hétfő, 14:15    PDF Nyomtatás E-mail
Hét eleji meglátás

Ne irigységtől 

sárgulj - keretezd be a
napsugarakat.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Curcubet Dávid: „Szabadság” – kell nekünk?
2014. május 20. kedd, 09:53    PDF Nyomtatás E-mail
A szabadságszólamok margójára… 

Az elmúlt hetekben tudósítások, riportok, elemzések tömkelege szólt az ukrajnai krízisről. Vádak és dicséretek hangzottak el, elvek, nagy szavak, mint: fasizmus kontra demokrácia, kommunizmus kontra szabadság. Sokat gondolkodtam, vajon milyen célok rejtőznek e kifejezések hangoztatása mögött? Én, mint egy egyszerű diák, mit nyerek belőle? Fontos erről egyáltalán tudnom? Így sorra vettem az elmúlt néhány hónap történéseit. Rájöttem, hogy milyen felemelő mikor egy egész város, sőt ország küzd együttes erővel a „nagy célért”: szabadság! A történelemben háborúk, felkelések törtek ki e címszó alatt. De vajon minden esetben valódi szabadságról beszélhetünk? – elmélkedtem tovább. Vagy a szabadságért való küzdelem nem válhat egyoldalúvá?


A történelemkönyveimet olvasgatva arra kellett ráeszmélnem, nem mindegy, minek a szabadságát próbáljuk elérni. Emberek vérüket ontották egy nemzet, egy eszme, egy vallás akadályozatlan létezéséért. Kétségtelenül számos őszinte ember áldozta fel önmagát e célokért, de a szószólók később nemegyszer megmutatták igazi énjüket. Gondoljunk csak a francia forradalomra, az elnyomásból még nagyobb elnyomás lett. Az igaz elvek mögött megátalkodott politikusok álltak. 

Próbáltam párhuzamot vonni a történelem nagy eseményei és a jelenkor meghatározó változásai között. Így megfogalmazódott néhány kérdés, melyre érdemes mindenkinek magának megkeresnie a választ. Érdemes-e minden hangoztatott szólamot készpénznek vennünk, vagy jobb, ha megpróbálunk a színfalak mögé látni? Hiszen személyes tapasztalataink is mutathatják, hogy mindig mindenből valakinek haszna van… Biztos, hogy az kell nekik és nekünk, amiről nagy szónokok vagy akár egyszerű emberek igyekeznek minket meggyőzni? – gondoljunk csak a mindennapi életünkre.

Végül érdemes megfogalmaznunk, hogy számunkra mit is jelent a szabadság, amire vágyunk. Valóban az a szabadság, amit mi annak gondolunk? Választ keresve rájöttem, hogy a világ – egy közhellyel élve – se nem fehér, se nem fekete, inkább szürke. És hogy mi hasznunk ebből? Számtalan esemény okoz nekünk örömet vagy szomorúságot, és mindig maradnak rejtett tényezők, melyek kulcsot jelenthetnek a megértéshez. A mi felelősségünk, hogy ezekre szert tegyünk. Mindnyájunknak, egyenként. Bár nem leszünk mindannyian annak a bizonyos kulcsnak a birtokában; a végcél, hogy mindenki megtalálja a magáét a maga zárához. Ekkor érthetjük csak meg, milyen szerepet játszik életünkben a szabadság, ami megteremtheti egy valóban demokratikus társadalom alapját.

Curcubet Dávid végzős diák

A szerző a DUE Tehetségkutató Diákmédia Pályázatán Az év diákújságírója kategóriában 3. helyezést ért el 2014-ben.  
 
FacebookTwitterGoogle bookmark


1. oldal / 10