Egy exfüggő naplója (2.): Metamorfózis
2014. március 19. szerda, 13:21    PDF Nyomtatás E-mail
Bármit is teszünk, azzal a környezetünket is befolyásoljuk. Ez különösen igaz, ha valaminek a rabjává válunk. Ennek ellenére, aki függő, ezt nem igazán veszi észre. Eleinte ezt elég nehéz is lenne tudatosítani, hiszen nem mellőzzük teljesen a régi baráti körünket, csak egy részét, többeket pedig magunkkal rántunk. Igaz, egyesek önszántukból elmaradnak, mivel egyszerűen nem lesz közös téma. Minél többet kártyázik az ember, annál inkább arról beszél; sőt a hétköznapi társalgásaiba is beépülnek a játékosok által használt „szakszavak” (check, fold, raise stb.).

Ezek mellett természetesen a régi szokásainkat is megtartjuk, csak beépítjük az „új életünkbe”: ha eddig szerettünk teniszezni járni, akkor ezután is fogunk az új társasággal, csak ritkábban, többnyire abban az esetben, ha még pénzünk is marad rá. 

Nekem elhihetitek, nincs annál jobb érzés a világon, mint érezni a feszültséget, az izgalmat, az állandó „remegést”, amit csak a kártyaasztalnál lehet megtapasztalni; látni, hogy más is ezt teszi, és egy olyan társasághoz tartozni, amelynek nem kell könyörögni, hogy összegyűljön, hanem minden nap együtt van. Sokszor veszíteni is megéri, mert azt a pénzt amúgy is szórakozásra szántuk volna. De ki mondta, hogy nem nyerünk? „Más, aki kikapcsolódásra vágyik, biztos lehet benne, hogy pénzébe kerül, de a játékosoknak legalább megvan az esélyük, hogy sokkal több pénzzel menjenek haza” – ismerős ez valakinek?

A legtöbb kívülálló nem tudja elképzelni, miért jó lapokkal a kézben órák hosszat ülni egy asztalnál. Pedig nem csak erről van szó. Valószínű ők csak ennyit látnak, viszont az ott ülők talán jobban ismerik egymást, mint mások sok felszínes párkapcsolatban, ahol hazugság hazugságot követ, mégis minden rendben van, hiszen őszintén szeretik egymást. Ennek pedig a kommunikáció és az egymásra figyelés az oka, még ha ez sokszor nem feltétlenül a barátkozás céljával történik is. Ezenkívül ott van a sok közös élmény, bánat, öröm, sírás, nevetés. Talán ezek hiánya a mindennapokból is „segít” egyes embereknek, hogy zsetonokra váltsák a pénzüket. Ezek itt pénzért beszerezhetők.

Fülöp-Székely Botond

folytatása következik
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Fülöp-Székely Botond: A zászlóvivő fogadalma
2014. március 14. péntek, 15:02    PDF Nyomtatás E-mail
A zászlóvivő fogadalma 

Az, hogy zászlónkat
kezemben tarthatom, 
magasztos béklyó,
fenséges hatalom.


Az, hogy értünk lobog

a Kárpátok bércén,
nem mérhető
semmilyen emberi mércén.

Ha engem fog hívni
a székelység szava,
tudni fogom mindig,
hogy Isten akarata.

Jöhet majd ellenség,
idegen borzalom,
elvehet mindent,
a zászlót nem adom.

Ha börtönben kínoznak,
széttörik testemet,
lelkemben ott is égszínkék, 
arany sáv, Nap és Hold lebeg.

Amíg csak élek,
védem a nemzetet,
mert e föld szült,
s ha kell, eltemet.

Jöjjön rám átok,
vagy isteni kegyelet,
esküszöm a népnek,
esküszöm, hogy itt leszek!
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Fülöp-Székely Botond: A székely jelen
2014. március 11. kedd, 06:27    PDF Nyomtatás E-mail
A székely jelen

Midőn ferde eszmékből 
szivárog az átok,
sokszor csak némaságot, 
cinkosságot látok.


Láthatjuk mindnyájan,

hogy a szabadság, 
bár e világra termett, 
üldözték, így távoznia kellett.

Most ássuk el az igazságot,
mert nem nekünk való,
így tán eljut a jövőbe,
mint egy trójai faló.

Lehet, hogy ott majd
érteni és értékelni tudjuk,
mert ez nélkül
nem lehetünk, csak foglyok. 

Ne csak említsük,
hogy milyen volt régen:
voltak hőseink,
kiknek eszméiben hittünk.

Most is gyűl a felhő,
vegyük már észre,
tettekkel készüljünk
a közelgő vészre. 

A székelység több ennél, 
nem vagyunk történelem,
a nemzet az ember, a haza, a tett, a jelen.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Fülöp-Székely Botond: A nő
2014. március 10. hétfő, 07:38    PDF Nyomtatás E-mail
A nő 

Lelkünk oltárán
viharos kontúr, olykor
ölelő otthon.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Egy exfüggő naplója: Egyszer volt, hol nem volt…
2014. február 25. kedd, 11:58    PDF Nyomtatás E-mail
Egy teljesen átlagos napról szeretnék beszélni. A mánusok, tegyük fel, keddet mutatnak, annak is a második felét, amikor már se dolga nincs az embernek, se ideje építő jellegű tevékenységekre. Ekkor szakad ránk az a rengeteg szabadidő, amely miatt teljesen elfoglaltak vagyunk. Mit is teszünk ilyenkor? Mondjuk, olyan dolgokat, mint a színes doboz bámulása, az internet látszólagos csodálatos lehetőségeinek kihasználása, illetve néhanap egy-két ital legurítása azokkal az ismerősinkkel, akik hozzánk hasonló okok miatt nem érnek rá semmire. Ilyenkor időnk nyílik arra, hogy sajnáljuk magunkat, esetleg megoldhatatlan problémákon gondolkodjunk, vagy egyszerűen csak szobanövényként meredjünk a pókhálós mennyezet felé… 

Egy darabig ezzel meg is elégedünk, hiszen „ma sok dolgunk volt a cégnél”, de idővel rájövünk, hogy valami hiányzik… A sok unalmas, nyálcsöpögős nap után jó volna valami izgalmasat tenni. El is kezdődik a telefonálgatás, de néhány nap után arra a következtetésre jutunk, hogy a sors fintora talán, de az emberek nem egyszerre jutnak el eddig, így a gondunkra, még jó esetben is, csak részleges megoldást találunk. Ennek ellenére egyszer élünk, ezért tovább kell próbálkozni, hiszen a rövidke életünk nem járhat le úgy, hogy össze legyünk zárva a saját elménkkel, bajainkkal. Van, aki hosszú évek múltán veszi észre a megoldását: nem igazán ment le a nap a szükséges decije elfogyasztása nélkül. Egy adott ponton mindegy lesz az is, miért kezdődött, most jó és a cél adott: ugyanazt tenni mindennap. Rengeteg új embert ismer meg, akivel el lehet beszélgetni a pohár mellett és legalább társaságban van, az ember pedig társas lény. Ezek után, ha egyedül is van, idővel mindegy lesz, hisz van ennek egy depresszív romantikája. Néha közülük kerülnek ki azok a személyek, akik észreveszik a szomszéd asztalnál kártyázó csoportot vagy a helyiség sarkában megbúvó játékgépeket. Engem a társaság mellett, a „kedd” esti izgalom hiánya mutatott be a szerencsémnek… és talán akkor kezdtem el igazán „élni”. 

Fülöp-Székely Botond

„folytatása” következik
 
FacebookTwitterGoogle bookmark


4. oldal / 11