Fülöp-Székely Botond: Másnap
2013. október 16. szerda, 07:58    PDF Nyomtatás E-mail
Másnap

Szombatot alszik 
a hétfő és lidércét
álmodja belém.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Fülöp-Székely Botond: Keserűség
2013. október 08. kedd, 06:52    PDF Nyomtatás E-mail

Keserűség

Olvadó lelkem
mállik szét egy aprócska,
sózott könnycseppben.

 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Fülöp-Székely Botond: Ősz
2013. október 06. vasárnap, 18:55    PDF Nyomtatás E-mail
Ősz

Nem zümmög semmi,

bólogatnak a kórók,
hervad az évszak.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Barabás Enikő: Mária
2013. szeptember 24. kedd, 12:32    PDF Nyomtatás E-mail
Mária fogász volt. Sok beteggel. Szerették szótlan kedvességét. Mosolyát. Megnyugtató kezét. Pontos volt. Marika. Csak így hívták. Ha érzéstelenítőt adott soha nem szúrt mellé. Koncentrált. Mintha minden betegének átérezte volna a fájdalmát. Olyankor kitágította a határait és lebegett. Bebújt a páciens bőre alá, az ő foghúsába hatolt a tű. Érezte a feszítő érzést, majd a lassan szétáradó zsibbadást. Amikor idáig eljutott, akkor vette a fogót. Nekifeszült és húzott. Ilyenkor már csak ő volt. Mária. Nem orvos, nem beteg, nem mosolygott. Érezte ahogy enged a gyökér. Szakad. Recseg. Ezt szerette. Ezt kereste. Ilyenkor mintha saját magából szakította volna ki a gyulladt részeket. A szavakat, amelyek ott zakatoltak az agyában, ébredés után. A titkokat, amelyek kikívánkoztak, de félt elmondani. A rossz döntéseket, amelyeket már nem lehetett megváltoztatni. Várta, hogy túl legyen rajta. Hogy elteljen. De kitartott. Minden reggel arra gondolt, hogy egy nappal kevesebb. Már nem hitt abban, hogy „sohasem késő”. Csak húzta a fogakat. Egyiket a másik után. Azért a pillanatért. Azért az egy csepp vérért. A fog gyökerén. 

Barabás Enikő
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Barabás Enikő: A sikerről
2013. szeptember 24. kedd, 10:37    PDF Nyomtatás E-mail
Siker. Ízlelgetem a szót. Siker – sikér. Kötőanyag. Növényi fehérje, szerepe van a kenyér kelésében, de elsősorban a tápértéke miatt fontos – olvasom a meghatározását. Az asztalosok az enyvet sikérnek nevezték, a gázlót, ahol könnyű volt az átkelés, ahol egy gyalogos ember is átmehetett, szintén sikérnek hívták régen. Az eredet, azt mondják, a dravida nyelvig nyúlik vissza és sár-t jelent. A sár – föld és víz. Anyag és lélek.

Mostanában azt hisszük, hogy az az ember sikeres, akit elismernek, pénze van, hatalma. Talán még számításba jön a család is. Nos, ez az anyag. De benne van-e a lélek? A víz? Benne lehet. Van akinek. De van olyan is, akinek más a siker. Ha valamiben lélek van, akkor attól repülni tudunk, emelkedni, szárnyalni. Akár a felhők fölé is, a Nap felé, mint Ikarosz. Éltető csillagunk felé, a központunk felé. Az anyagban, a földi létben, az univerzum teljességében. Ha nincs kötőanyag, vagy nem jó, akkor nincs szárnyalás. „Gyökerek nélkül nem lehet repülni.” (Hellinger) Csak elszállni, mint a léggömb… A lélek felrepít, de a szárnyaláshoz levegő kell, szellem kell. A víz megtermékenyíti a földet. A lélek az anyagot. De a kettőt a szellem, az idea, az Ige köti össze. A tűz, a meleg, a Nap, az Isten. A szeretet. E nélkül, hogyan tudnánk szembenézni a kudarcunkkal? A kút-arcunkkal? Önnön mélységeinkkel? A sikerhez áldozat kell, mondják. Fel tudjuk-e áldozni kút-arcunkat a sikerért? Tovább tudunk-e lépni? A sikérhez a mag átalakulása szükséges. A sárhoz a földé. Magos Déva vára köveit Kőműves Kelemenné testével kötötték össze. A teremtést, a nemzést, a férfi minőséget, a nőivel lelkesítették, oltották be. Hogy „magos vár” legyen belőle.
Élet, oltalom, siker...

Barabás Enikő 
 
FacebookTwitterGoogle bookmark


8. oldal / 10