Curcubet Dávid: „Szabadság” – kell nekünk?
2014. május 20. kedd, 09:53    PDF Nyomtatás E-mail
A szabadságszólamok margójára… 

Az elmúlt hetekben tudósítások, riportok, elemzések tömkelege szólt az ukrajnai krízisről. Vádak és dicséretek hangzottak el, elvek, nagy szavak, mint: fasizmus kontra demokrácia, kommunizmus kontra szabadság. Sokat gondolkodtam, vajon milyen célok rejtőznek e kifejezések hangoztatása mögött? Én, mint egy egyszerű diák, mit nyerek belőle? Fontos erről egyáltalán tudnom? Így sorra vettem az elmúlt néhány hónap történéseit. Rájöttem, hogy milyen felemelő mikor egy egész város, sőt ország küzd együttes erővel a „nagy célért”: szabadság! A történelemben háborúk, felkelések törtek ki e címszó alatt. De vajon minden esetben valódi szabadságról beszélhetünk? – elmélkedtem tovább. Vagy a szabadságért való küzdelem nem válhat egyoldalúvá?


A történelemkönyveimet olvasgatva arra kellett ráeszmélnem, nem mindegy, minek a szabadságát próbáljuk elérni. Emberek vérüket ontották egy nemzet, egy eszme, egy vallás akadályozatlan létezéséért. Kétségtelenül számos őszinte ember áldozta fel önmagát e célokért, de a szószólók később nemegyszer megmutatták igazi énjüket. Gondoljunk csak a francia forradalomra, az elnyomásból még nagyobb elnyomás lett. Az igaz elvek mögött megátalkodott politikusok álltak. 

Próbáltam párhuzamot vonni a történelem nagy eseményei és a jelenkor meghatározó változásai között. Így megfogalmazódott néhány kérdés, melyre érdemes mindenkinek magának megkeresnie a választ. Érdemes-e minden hangoztatott szólamot készpénznek vennünk, vagy jobb, ha megpróbálunk a színfalak mögé látni? Hiszen személyes tapasztalataink is mutathatják, hogy mindig mindenből valakinek haszna van… Biztos, hogy az kell nekik és nekünk, amiről nagy szónokok vagy akár egyszerű emberek igyekeznek minket meggyőzni? – gondoljunk csak a mindennapi életünkre.

Végül érdemes megfogalmaznunk, hogy számunkra mit is jelent a szabadság, amire vágyunk. Valóban az a szabadság, amit mi annak gondolunk? Választ keresve rájöttem, hogy a világ – egy közhellyel élve – se nem fehér, se nem fekete, inkább szürke. És hogy mi hasznunk ebből? Számtalan esemény okoz nekünk örömet vagy szomorúságot, és mindig maradnak rejtett tényezők, melyek kulcsot jelenthetnek a megértéshez. A mi felelősségünk, hogy ezekre szert tegyünk. Mindnyájunknak, egyenként. Bár nem leszünk mindannyian annak a bizonyos kulcsnak a birtokában; a végcél, hogy mindenki megtalálja a magáét a maga zárához. Ekkor érthetjük csak meg, milyen szerepet játszik életünkben a szabadság, ami megteremtheti egy valóban demokratikus társadalom alapját.

Curcubet Dávid végzős diák

A szerző a DUE Tehetségkutató Diákmédia Pályázatán Az év diákújságírója kategóriában 3. helyezést ért el 2014-ben.  
 
FacebookTwitterGoogle bookmark