Királysast reptettek a Föld legmagasabb épületéről
2015. március 16. hétfő, 04:50    PDF Nyomtatás E-mail
Egy minikamerával felszerelt királysast reptettek a világ legmagasabb épületéről, a dubaji Burdzs Kalifa felhőkarcolóról szombaton, a látványos mutatvánnyal a Freedom Conservation fajmegőrző alapítvány a ragadozó madár veszélyeztetett helyzetére akarta ráirányítani a figyelmet. 

A Darsan nevű királysas hátára erősített kamera felvételeit élőben közvetítették az interneten, amint 829,9 méteres magasságból alásuhant a földön várakozó oktatójához.

A kamera csak mintegy 300 grammnyi volt, de a madár testsúlyának 10 százalékát tette ki. Darsant Jacques-Olivier Traver francia solymár tanítja a franciaországi Thononban. Miután sikeresen levezette karjára a madarat, úgy vélte, hogy Darsan repülése tökéletes volt.

A repülést megszervező Freedom Conservation szerint ez volt a legmagasabb madárrepülés egy ember által épített épületről. A szervezet azt reméli, hogy a repülés az emberek és a természet együttélésének szimbóluma lesz.

"Ez a sas annak a jele, hogy változnak a dolgok. A madár korábban veszélyeztetett volt, de a fajmegőrző program segítségével már léte nem annyira veszélyeztetett" - hangoztatta Ronald Menzel a BBC brit közszolgálati televíziónak, amely exkluzív hozzáférést kapott a videó bemutatásához, amely honlapján is látható.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Középkori tömegsírokat találtak Párizsban
2015. március 02. hétfő, 05:28    PDF Nyomtatás E-mail
Több mint kétszáz csontvázat találtak tömegsírokban régészek egy belvárosi áruház alatt Párizsban. A gondosan elrendezett maradványok arra utalnak, hogy egykor kórházi temető lehetett a helyszínen, de a tömeges halálozás okát még vizsgálják a szakértők. 

Január eleje óta végeznek ásatásokat a francia nemzeti régészeti kutatóintézet (INRAP) munkatársai a francia főváros központjában található Réamur és Sébastopol út kereszteződésében található Monoprix áruház alatt. Ezen a telken működött egykor a 12. században alapított és a 17. század végén lerombolt Szentháromság Kórház és annak évekkel ezelőtt kiürített temetője.

"Az áruház átalakítása során meg akartuk szüntetni az alagsori földbuckákat, ezért elővigyázatosságból ásatások kezdődtek. Azt gondoltuk, hogy néhány csontmaradványt találunk, miután valamikor egy temető volt itt, de tömegsírokra nem számítottunk" - mondta Pascal Roy, az áruház igazgatója.

A temető korábbi kiürítésekor a holtak maradványait a párizsi katakombákba szállították át, de "láthatóan a munkát nem végezték el teljesen" - mondta Isabelle Abadie régész, aki a mostani ásatásokat irányítja. Hozzáfűzte: ez az első alkalom, hogy Párizsban egy volt kórházi temetőben végeznek ásatásokat.

A kutatások 100 négyzetméteres területen folynak, ahol eddig nyolc tömegsírt tártak fel a régészek. Közülük hétben 5-20 embert temettek el, a holttesteket 2-5 szinten helyezték egymásra. A nyolcadik tömegsírban szintén több szinten egymásra helyezve több mint 150 csontvázat találtak a szakemberek.

A homokos talajban az egymás mellé helyezett holttestek viszonylag jó állapotban maradtak meg. Az embereket keresztbe tett karral és összeszorított lábakkal temették el, ami arra utal, hogy lepedőbe csavarhatták őket.

"Meglepő, hogy a holttesteket nem bedobták, hanem gondosan elrendezték egymás mellett" - hangsúlyozta a régész. Azt is megállapítható, hogy a férfiakat, nőket és gyerekeket egyszerre temették el több szinten, és úgy rendezték el, hogy minél több hely maradjon. Ez pedig azért történhetett, mert hirtelen sokan haltak meg.

A régészek egyelőre még vizsgálják, hogy mikor keletkezhettek a tömegsírok, és hogy mi lehetett a tömeges halálozás oka. Elképzelhető, hogy pestisjárvány vagy éhínség végzett tömegesen a párizsiakkal. Párizsban a 14., a 15. és a 16. században is több pestisjárvány pusztított.

A régészeknek március 20-ig, az áruház átalakításai munkáinak kezdetéig kell befejezniük az ásatásokat. Az INRAP szerint a csontvázak DNS-vizsgálatát ezt követően a régészeti intézetben fogják elvégezni, a holttestek méltó eltemettetéséről pedig a francia állam gondoskodik.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Kisebb eséllyel lesz allergiás a gyerek?
2015. február 24. kedd, 05:11    PDF Nyomtatás E-mail
Csökkentheti a gyermekkorban kialakuló allergia lehetőségét, ha a családban nem géppel, hanem hagyományosan, vagyis kézzel mosogatják az edényeket - derült ki egy svéd kutatásból. 

Azokban a családokban, ahol kézzel mosogatják az edényeket, a gyerekek 40 százalékkal kisebb valószínűséggel lesznek allergiásak, mint a mosogatógépet használó családokban - idézte a LiveScience tudományos-ismeretterjesztő portál a Pediatrics aktuális számában megjelent tanulmányt.

A Bill Hesselmar, a Göteborgi Egyetem gyermekosztályának allergológusa és munkatársai szerint a kézzel mosott edények nem lesznek annyira tiszták, a családtagok így több baktérium hatásának vannak kitéve.

A szakértők az úgynevezett higiéniai hipotézis elvére hivatkozva úgy vélik, a korai életszakaszban több mikrobának kitett gyermeki szervezet immunrendszerét erősítik a baktériumok és ezáltal csökkentik az allergia kialakulásának kockázatát.

A vizsgálatban a kutatók ezer gyermek szüleit kérdezték ki az allergiával, mindennapi életükkel, táplálkozási szokásaikkal kapcsolatban.

Hesselmar szerint a kézi mosogatás kapcsolatban áll más életmódbeli jellemzőkkel, melyek szintén ezt a hatást erősítik. Korábbi tanulmányok feltételezése szerint például az alacsonyabb jövedelem, a zsúfolt élettér és a bevándorlói státusz is összefügg az allergia alacsony kockázatával, illetve ez a három tényező is összekapcsolható a mosogatási szokásokkal.

Bár Hesselmar úgy véli, eredményeik "érdekes megfigyelések", véleménye szerint túl korai a kézi mosogatást allergiaellenes stratégiaként ajánlani.

A kételkedők szerint is túl korai gyakorlati hasznát keresni a kutatás eredményeinek. Rávilágítottak arra is, hogy a higiéniai hipotézis szerint a baktériumoknak és bacilusoknak az igen korai szakaszban, elsősorban a gyerek életének első hat hónapjában van kiemelkedő hatásuk az immunrendszer megerősítésében. Egy hat hónapos csecsemő pedig nagyon ritkán ér kézzel mosott edényekhez és evőeszközökhöz.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Új idegpályát fedeztek fel magyar kutatók
2015. február 24. kedd, 05:01    PDF Nyomtatás E-mail
Új idegpályát fedezett fel magyar szakemberek vezetésével tudósok egy nemzetközi csoportja; az idegpálya eddig ismeretlen módon köti össze a mozgásért, a figyelemért és az öntudatért felelős agyközpontokat. 

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének vezetésével - francia és svájci kutatók közreműködésével - született felfedezésről a világ legrangosabb idegtudományi folyóiratában, a Nature Neuroscience márciusi számában jelent meg tanulmány.

Acsády László és kollégái az agy talamusz nevű területét vizsgálják - írta az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleményében az Akadémia. A talamusz a nagyagy "előszobája": ott zajlik a nagyagy felé bemenő összes információ előzetes feldolgozása. A talamuszon belül található az intralamináris mag, amelynek létezése régóta, működése és szerepe viszont csak kevéssé ismert. Ha ez a terület mindkét agyféltekében megsérül, teljes öntudatvesztés következik be. Ha csak az egyik oldalon sérül, az ellentétes testoldalon mozgási problémák lépnek fel, illetve olyan érzés keletkezik, mintha az agy nem érzékelné az ellenoldali világot.

Úgy tűnik tehát, hogy a talamusznak ez a területe olyan mozgásszervező, mozgásirányító, a tudat kialakulását befolyásoló központ, amely rendkívül fontos az egész szervezet működése szempontjából. Korábbi kutatások arra utaltak, hogy ezt a területet jelentős gátló pálya idegzi be. Ennek eredési helyéről, részleteiről, funkciójáról azonban semmit nem lehetett tudni.   

Acsády László és kollégái több éves kutatómunkával feltérképezték ezt a gátló pályát, és kiderült, hogy a pálya az agytörzsből ered. (Az agytörzs alapvető vegetatív funkciókat lát el, elemi mozgásszervezést hajt végre és biztosítja az egész agy éberségi szintjét.) Az eredmény azért volt megdöbbentő, mert az elmúlt 70 év adatai arról szóltak, hogy az agytörzs nem gátolja, hanem serkenti a talamuszt és a többi előagyi területet. A kutatók által felfedezett agytörzsi pálya azonban gátló.

További különlegessége, hogy szerkezetéből adódóan gátló hatása folyamatos működés során is erős marad - ellentétben más gátló pályákkal -, tehát a talamuszt stabil, hatékony kontroll alatt tartja. Rendkívülinek mondható a pálya evolúciós stabilitása is. Az egérhez, illetve az emberhez vezető emlősvonalak legalább 70 millió éve elváltak, az agyfejlődés más irányokat vett. E pályának az alapvető szerkezeti tulajdonságai mégis megdöbbentően hasonlóak a két fajban, ami arra utal, hogy a pálya valamilyen alapvető, ősi, közös, funkciót szolgál.

E funkció megismerésére Acsády László és munkatársai optogenetikai módszerrel szelektíven aktiválták a talamusz területén az agytörzsi eredetű gátlórostokat. "Már az első kísérlet is döbbenetes hatással volt az egér viselkedésére. Futott, futott, majd amikor bekapcsoltuk a lézerfényt, amely aktiválta az általunk vizsgált idegpályát, abban a pillanatban megállt. Nem esett össze, csak mozdulatlanná vált, a fejét ingatta egy kicsit, a tudatát nem veszítette el. Amint kikapcsoltuk a fényt, az állat tovább futott. A pálya aktiválása ugyanígy megszakította a többi viselkedést is, például az evést és a vakarózást. Egyértelmű volt, hogy egy nagyon komoly mozgásszervező központ működésébe szóltunk bele" - idézte a közlemény Acsády Lászlót.   

Azt további kutatásoknak kell kideríteniük, hogy miért áll erős gátlás alatt a talamusznak ez a fontos mozgás- és öntudatszervező területe. Lehetséges, hogy az agytörzsből érkezik egy stopszignál, amikor valamilyen viselkedést abba kell hagyni. "Ne felejtsük el, hogy a mozgásokat nemcsak elindítania kell az agynak, hanem be is kell fejeznie őket, például irányváltoztatásnál. Ha valóban van az idegrendszerben egy mozgás-stopszignál, akkor célszerű olyan helyre továbbítani, amely kulcspozícióban van a motoros rendszer szempontjából."

E magyarázat mellett szól az a megfigyelés, hogy amikor a kísérleti állat a pálya aktiválására megállt, az agykérgi aktivitása másodpercek alatt átváltott ébrenléti fázisból nyugalmiba. "Mindenki megáll időnként: ha már túl sokat pörgött az agyunk, néhány pillanatra kikapcsolunk, elbambulunk. Sok eredmény utal arra, hogy ez a bambulás fontos. Egyrészt pihenés az agynak, másrészt ekkor zajlik az addig beérkezett információk raktározása, feldolgozása és memóriává alakítása. Lehetséges tehát, hogy az a rendszer, amely segít megállítani a testet, abban a pillanatban segíti az agyat is, hogy átkerüljön egy lassú hullámú, feldolgozó állapotba" - fogalmazott Acsády László.

"A pálya leírásával a kezdeti lépéseket tettük meg, és bemutattuk egy lehetséges feladatát. Ám nagyon könnyen előfordulhat, hogy számos más funkció is köthető majd ehhez a pályához. Ami nagyon valószínű, hogy a fájdalomérzékelésben és bizonyos epileptikus aktivitás kialakításában is nagyon komoly szerepe van" - részletezte a kutató, hozzátéve, hogy a felfedezés remek példa arra, hogy az agy még alapvetően új titkokat tartogat.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Szardínián termesztettek először sárgadinnyét Európában
2015. február 20. péntek, 05:32    PDF Nyomtatás E-mail
Földközi-tengeri medence legrégebbi sárgadinnyemagjait találták meg Szardínia szigetén. A negyvenhét dinnyemag a Krisztus előtti 2. évezredből maradt fenn. 

Szardínia nyugati partján, az Oristano-öbölhöz közeli Sa Osa nevű helység egyik bronzkori kútja őrizte meg a sárgadinnyemagokat.

A korábbi  leletek alapján a tudósok azt feltételezték, hogy a sárgadinnyét elsőként a közel-keleti népek és a görögök termesztették. Az itáliai szigeten talált magok azonban azt mutatják, hogy ami a sárgadinnyét illeti, a Földközi-tenger medencéjében, a Szardínián élő ősnépek megelőzték a többieket.

A radiokarbon (C14) alapú kormeghatározás szerint a Szardínián talált magok a legrégebbiek Európában: a Krisztus előtti 1310-1120 közötti évekből származhatnak.

A dinnyemagokat számos más maggal együtt egy leletekben gazdag kútban találták meg a Cagliari egyetem régész-biológiai kutatócsoportjának tagjai. Szardínia szigetén a Krisztus előtti 2. évezredtől a 2. századig az úgynevezett Nuraghe-kultúra népe élt. Nevét a hatalmas kőtömbökből emelt, kör alakú nuraghe tornyokról kapta, amelyekből több ezer maradt fenn. A sziget őslakosai számos nyomot hagytak hátra életükről: kútjaik például megőrizték az általuk termesztett olajfák, árpa, mirtusz és szeder magjait is.
 
FacebookTwitterGoogle bookmark


10. oldal / 267