Munkatársak
PDF Nyomtatás E-mail

SZABÓ ATTILA főszerkesztő
Most csak egyetlen megközelítésből, rádiósként: korábban – másképp, máshol – mintegy 107 ezer órát beszéltem egy mikrofonba – persze, egyesek szerencséjére nem folyamatosan.
A bő tucat év alatt volt ott minden és mindenen túli is, rovatban és azon kívül: dzsessz, blues, népzene, klasszikus muzsika meg mindenféle dobozolt és dobozolhatatlan zeneélmény. Sosem tudtam annyi év alatt, hogy tulajdonképpen a zenét hallom-e vagy a zenészt.
Meg aztán ott volt a számomra sokkal értékesebb rész: a több száz emberrel való interjú, beszélgetés. Kivel felszínesebb, kivel mélyebb…
Amire azonban megtanultam ott “énekelni”, a „dal” már régen nem arról szólt… Így hát a csend lett a főszereplő. Sokféle csend létezik: a meg nem értés csendje, a kozmikus csend, az értés csendje, az érzés csendje, az egymásra és magunkra figyelés csendje, s még sorolhatnám napestig… S létezik az elhallgatás csendje… a belső utak csendje. A belső utak csendje, amely néha hangosabb a legfülsiketítőbb csörömpölésnél... Mindezenáltal a belső utak csendje igazi csend is lehet. Amolyan csend-csend…

A csend volt tehát a főszereplő 5 hónapon keresztül. 2010. június 15-én ismét mikrofon elé ültem. Azóta próbálkozom, szólok, időnként hangosan gondolkodom. Hátha hallgatnak és meghallgatnak…

S hébe-hóba elhangzik majd a fohász is:
„Istenem, ajándékozz meg annak felismerésével, hogy amin nem tudok változtatni, azt elfogadjam,
adj erőt, hogy amit meg tudok változtatni, azt megváltoztassam,
és adj bölcsességet ahhoz, hogy az egyiket a másiktól képes legyek megkülönböztetni!”

FÜLÖP-SZÉKELY BOTOND hírszerkesztő, szerkesztő-műsorvezető 

Néhány évet éltem Kolozsváron egyetemistaként, ahol érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem. Ez egy merőben új rálátást nyújtott az erdélyi társadalomra, a város sokszínűsége miatt. Jelenleg is tanulok a munkám mellett, de ezt már itthon. Hiszem azt, hogy az embernek állandó jelleggel nyitottnak és érdeklődőnek kell lennie az új dolgok iránt, hiszen a kíváncsiság fejlődésre sarkall. 

Hírszerkesztőként fontosnak tartom az emberek folyamatos tájékoztatását a körülöttünk zajló eseményekről. A célom az, hogy a figyelem felkeltésével pozitív irányba történő változásokat érjek el, továbbá a kultúra népszerűsítése az ilyen események közlése, hirdetése által. Ahogyan a híres költő, Edgar Allan Poe fogalmazott: „Mit ér a napvilág,/ Ha szemünk a jelenbe néz,/ S ködön át csak a múltba lát?” 

Tudnotok kell rólam azt is, hogy nem vagyok profi rádiós, de lehetőségeim és képességeim szerint, mindent beleadva próbálok egyre jobbá válni. Szabadidőmben szívesen olvasok és néha még verseim is születnek. Szeretek a barátaimmal vagy ismerőseimmel lenni. Ezek mellett néha egy-egy reggeli vagy esti kocogással is szívesen frissítem fel magamat. 

Remélem, megvalósítható a fent említett tájékoztatás, sikerül átadnom egy-két gondolatot, és talán szívesen hallgattok engem is rövid vagy hosszabb rádiós pályafutásom alatt.

STRAUB BEÁTA szerkesztő-műsorvezető 

A kedvenc időtöltéseim közé tartozik a hivatásom: tanár vagyok. Úgy vélem, hogy átadni valamit a legfontosabb dolog, és erre törekszem mind a munkámban, mind az életem más részeiben. Megosztani gondolatokat, tapasztalatokat, esetleg érzéseket a legfelemelőbb, ami birtokába vehet. Többször tevődött fel bennem a kérdés, hogy milyen is lehet rádiósként dolgozni. Így hát belevágtam azzal a céllal, hogy hátha átadhatok valamit így is – egy kicsit MÁSképp, azáltal, hogy figyelnek és hallgatnak engem. 

MIKLÓS ZSUZSÁNNA honlapgazda 

BALÁZS ERZSÉBET EMESE és LÁSZLÓ ATTILA, a Katolikus percek szerkesztő-műsorvezetői 

BALLA EDE ZSOLT, a Zöldköznapok társszerkesztője 

GERÉB KRISZTA hírszerkesztő, szerkesztő-műsorvezető 
Csatorna és szűrő az újságíró, akin keresztül bizonyos mederbe terelve áramolhat az információ az emberek felé. Szolgálni és informálni – valahogy így lehetne az amerikai rendőrség jelmondatának kicsavarásával meghatározni ezt a hivatást. Hivatást? Munkát? Bizalmat? A szolgálathoz pedig alázat, az informáláshoz pedig tájékozottság szükséges. És talán ez a kettő az, amit egész életünkben próbálunk megszerezni és megtartani: több-kevesebb sikerrel. És (jó esetben!) közben árgus szemekkel figyeljük magunkat: vajon képesek vagyunk-e az eseményeknek megfelelően valós képet adni egy-egy helyzetről, megbántunk-e valakit, manipulálunk-e akaratlanul is, elhallgatunk-e valakik számára lényeges eseményeket? 

A székelyudvarhelyi príma rádiós éveket televíziós korszak követte. Hallgattam már lezüllött munkanélkülit, aki a rendszert ostromolta; vitatkoztam  politikussal, aki a kellemetlen kérdés miatt esett szét; szembesültem már zsaroló vagy lekenyerezésre irányuló próbálkozásokkal „ügyes” interjúalanyok részéről, de nevettem már koldusgyerek versén és tankoltam adrenalint  siklóernyőzéssel, kajakozással. Ha van olyan munka, ami változatos lehet, hát ez az!
Most újra rádió is – és a hírek (Hírhangok).
A korábbi években pedig félbemaradt egy női magazin, amit ezúttal Szoknyahosszal toldunk meg a Más Rádióban. Hölgyeknek szólunk, és nem csak. Köszönöm a figyelmeteket!

BARABÁS ENIKŐ hírszerkesztő 

KÖNCZEI ZSOLT szerkesztő-műsorvezető
Régen alakult ki bennem, hogy mint a dobozban lakó szellem megszólaljak a rádión keresztül. Valamelyest nem is önálló akarat szülte meg a rádiózást számomra, inkább egy kedves barát munkássága, és e szakma labirintusa. Valamikor csak egy gondolatként indult, majd vágy lett belőle, ezután pedig következett az elhatározás, amelyet gyakorlás követett, és végül ott álltam részletesebb adataimmal a kezemben egy titkárságon. Addig talán fel sem fogtam, hogy mire is készülök, amolyan hályogkovácsként vettem részt ezen a hullámvasúton. Majd mint idegenbe tévedt ember néztem szét, magam kicsinek, a majdani kollegáimat meg óriásnak láttam.
Sok idő és még több komoly munka tette lehetővé a mostani helyzetet - örökös versengés önmagammal. Természetesen ez nem negatív versengés, hanem pozitív, hiszen kell az embernek fejlődni és alakulni. Rengeteg jó tanács, jó, illetve kevésbé előnyös kritika, és elképzelhetetlen méreteket ölthet a fejlődés. Ami viszont a legszebb az egészben, hogy a jövőben is folytatódik. Emberek vagyunk, élni akarunk, és fejlődni, alakulni, tökéletesedni, mégha az utóbbi teljesen szubjektív is.
Igyekszem hangot adni gondolataimnak, meglátásaimnak, s kellemes perceket teremteni határon innen és túl.

ILYÉS KRISZTINA mesemondó
Szégyen, nem szégyen, a meséket egyetemista koromban a szobatársaim szerettették meg velem. Kedvencem Lázár Ervin Hétfejű Tündérje, amelyet akárhányszor olvasok, mindig remeg a hangom. A legmeghatóbb, legmélyebb mondanivalójú mesének tartom. 
Mióta két lurkócska édesanyja lettem, a meseolvasás minden esti tevékenység lett. Most pedig Veletek is megosztom kedvenc meséinket...  

MÁSOK – bizonyos műsorok szerkesztésében a régió újságírói és civil társadalmának elismert képviselői; a MÜTF tanárai és tehetséges hallgatók; középiskolás diákok; lemezlovasok, zenészek, önkéntesek és mások (többek között anyaországi partnerrádiók) – olyan csoportok és személyek, akik műsorukat megfelelő színvonalon, felelősségteljesen el tudják készíteni.

 
FacebookTwitterGoogle bookmark